Maláj mix

Malajzia elég jól reprezentálja, hogy milyen egy több nyelvű, több vallású, több kultúrájú ország. Szinte minden malájul/kínaiul és angolul is ki van írva. Hindu és buddhista templomok valamint mecsetek egyaránt megtalálhatók mindenfelé (most KLről beszélek elsősorban). Indiai, kínai és maláj arcokat látni vegyesen, néhol egy-egy európai/amerikai/ausztrál is feltűnik. A nők kb. fele visel kendőt, az arcot errefelé csak ritkán takarják el, ami megfelel a maláj nemzetiségűek arányának, mivel jellemzően ők a muzulmánok. Van még 11% bumiputra, akik nem muzulmánok, de már itt születtek és nem tartoznak nagyobb helyi közösséghez (ők thaiok, khmerek, borneói őslakosok). A lakosok 23%-a kínai és 7%-a indiai, akik nagy része szintén itt született és beszél malájul. Ez a két kultúra gyakorolja egyébként a legnagyobb befolyást a globalizált világkultúra (mcdonaldsnokiahollywoodappleplaystationporschepizzastb) mellett.

Angolul az emberek nagy része elég jól beszél (most kiemelném, hogy a megállapításaim elsősorban Kuala Lumpurra vonatkoznak és, mivel még csak egy hónapja vagyok itt, érvényességük nem általános, idővel valószínűleg én is felülírom őket), de pl. a taxisok, belvárosi eladók nem annyira. Itt az angol nem csak hasznos nyelv a külvilággal való kapcsolattartáshoz, hanem egy általános közvetítő nyelv egy ilyen 'kevert' országban. Sok munkahelyen, iskolában (már óvodában is), tematikus társaságban (pl. társasjátékos közösség - hál istennek :)) angolul beszélnek.

A kínai az üzleti nyelv (az angol több annál). Egy indiai taxis négy gyereke közül kettőt kínai iskolába járat (ennyire van pénze) mivel a kínai nyelv ismerete jövedelmezőbb állást jelenthet. Ez az aspektus, mármint a gyerek jövőbeni keresete egyébként is kulcsfontosságú errefelé, de erről majd később írok részletesebben.

Hanna óvodájában 4 éves kortól tanítanak angolt, malájt és kínait a gyerekeknek. Kingának ez kicsit sok volt és kérdezte az óvónőt, hogy miért nem játszanak többet a gyerekek, hiszen ennyi idős korban az még fontosabb. Az óvónő azt mondta, hogy a szülők nagyon erőltetik, hogy sokat megtanuljanak a gyerekek.

Nagyon jó érzés, hogy a templomokba (kínaiban és hinduban jártam többet, a mecsetek nem annyira nyitottak) sokan járnak, fiatalok is. Mondom ezt hívő ateistaként.

Ehhez hozzá tartozik, hogy legalább 5x annyian játéktermekbe járnak.