Esik a eső

Az utóbbi 3 hétben elég sokat esik az eső. Ez azt jelenti, hogy nagyjából minden nap 3-4 órát. Ez az elmúlt 3 napban annyit fejlődött, hogy kb. egyfolytában esik. Ez azért is kellemetlen, mert ma bicajjal mentem dolgozni. Bár közben nem esett nagyon, de annyira igen, hogy már felvegyem az esőkabátot, így viszont pont annyira áztam el az izzadságtól, mintha fel sem vettem volna. BTW most száraz évszak van.

A természet itt egyéb iránt határozottan más intenzitással van jelen mint Mo-on. Egy könnyed nyári záport (500-800 mm), az enyhén felhős időben, egy akkora mennydörgés jelenti be, amilyet otthon évi 1-2-őt hallani. Egy rendes zivatar közben pedig úgy dörög az ég, hogy egész élethű aláfestést nyújt a líbiai hírekhez. De persze nem csak az esővel van ez így. Otthon vigyázni kell nehogy letörj egy ágat egy fáról, mert még kitalál száradni. Itt ha hatszor kivágsz egyet, akkor is újra nő. Európában a természetet az ember már betörte. Itt ez egyenlőre esélytelennek tűnik (nem mintha ez lenne a cél). Az erdő itt nem úgy néz ki, hogy 5 méterenként van egy fa, köztük néhány bokor és pár gomba. Az autópálya mellett húzódó áthatolhatatlan zöld fal egyáltalán nem hívogató, sőt. Azt várja az ember, mikor ugrik ki belőle egy tigris.

Valószínűleg ezzel függ össze, hogy a helyiek hozzáállása is alapvetően más a természeti környezethez. Itt nem kellemes kikapcsolódás a dzsungelben sétálgatni, vagy hegyet mászni. Inkább vigyázni kell a kígyókkal, irtani a hangyákat, szívinfarktust kapni a gekkóktól, amik a legkülönbözőbb helyekről rohannak elő a lakásban. Így kicsit könnyebb megérteni, hogy miért nem értékelik igazán itt a természeti értékeket. Genting Highlands egy 2000 pár száz méter magas erdővel borított hegy, amely mindig sejtelmes ködbe burkolózik. Én sok mindent ki tudnék találni, hogy mit érdemes a tetejére építeni, de ez nem jutna eszembe:

Ez nem fantázia rajz, tényleg így néz ki. A libegő, a bal oldali óriási fehér épület közepébe érkezik meg, ami olyan érzés, mintha egy csillagrombolóba dokkolnánk be. Ez egyébként egy szálloda-bevásárló-kaszinó komplexum, hatalmas játéktermekkel, luxus hotelekkel, boltokkal, vidámparkkal. Kilátóhely nincs, valószínűleg mivel csak fehér joghurtot lehetne látni.

Azért van itt jó dolog is. Sőt, inkább lenyűgöző. Kb. 300 méterrel lejjebb a hegyoldalon van egy buddhista templom. Ez maximálisan kihasználja a környék misztikus hangulatát. Magas kínai torony, méretes Buddha kőszobor, hatalmas nyílt kövezett tér, 120 centis korlát mögött 500 méteres szakadék. Képeket lásd a picasa albumban. Egy pokoljáráson is át lehet esni. Olyasmi mint egy kálvária, az ösvény mellett lévő stációk először a pokol bugyrait ábrázolják érzékletesen, válogatott kínzásokat bemutató életnagyságú szobrokkal, ahonnan a mennyország kissé giccses szoborkompozíciójához jutunk.

Ahh, végre elállt az eső.

Personal matters

Ígérem gyakrabban fogok írni. Khmm... megpróbálok gyakrabban írni. Most kicsit a wikipedia idézés helyett személyesebb dologról írok. A szomszédban lakik Rory, Hanna ovitársának apukája, aki az ázsiai főnöke egy afrikai és dk-ázsiai táborokat szervező angol cégnek. Iskolás csoportokat visznek 4 hétre a helyi közösségek mellett lévő táboraikba, ahol vízvezetéket meg iskolát építenek, fákat ültetnek, gyerekeket tanítanak. Nagyon szimpatikus az egész és profin csinálják a dolgot. Náluk kaptam egy gyakornoki jellegű állást. A környéken (Szingapúr, Bangkok, Hong Kong...) lévő iskolákkal veszem fel a kapcsolatot telefonon és próbálok személyes találkozót megbeszélni valakivel, akinek Rory elmeséli, hogy pontosan mit csinálnak és megpróbálja eladni nekik a dolgot. Nagyon jó kis irodában ücsörgök, biciklivel megyek munkába, ami elég nagy bónusz, mivel a közlekedés finoman szólva nem triviális errefelé. Értsd a tömegközlekedést a 6-7 vasútvonal jelenti, amik viszont olcsók és viszonylag gyorsak. Elvileg vannak buszok is, de ebben az évben asszem még nem kezdem el feltérképezni őket. A taxi olcsó, de többnyire nem tudják hol van, ahová menni akarsz. Egyébként ez a munka egyenlőre májusig él, aztán meglátjuk. Az is benne van a pakliban, hogy kimegyek valamelyik táborba kicsit. Jó lenne.

Maláj mix

Malajzia elég jól reprezentálja, hogy milyen egy több nyelvű, több vallású, több kultúrájú ország. Szinte minden malájul/kínaiul és angolul is ki van írva. Hindu és buddhista templomok valamint mecsetek egyaránt megtalálhatók mindenfelé (most KLről beszélek elsősorban). Indiai, kínai és maláj arcokat látni vegyesen, néhol egy-egy európai/amerikai/ausztrál is feltűnik. A nők kb. fele visel kendőt, az arcot errefelé csak ritkán takarják el, ami megfelel a maláj nemzetiségűek arányának, mivel jellemzően ők a muzulmánok. Van még 11% bumiputra, akik nem muzulmánok, de már itt születtek és nem tartoznak nagyobb helyi közösséghez (ők thaiok, khmerek, borneói őslakosok). A lakosok 23%-a kínai és 7%-a indiai, akik nagy része szintén itt született és beszél malájul. Ez a két kultúra gyakorolja egyébként a legnagyobb befolyást a globalizált világkultúra (mcdonaldsnokiahollywoodappleplaystationporschepizzastb) mellett.

Angolul az emberek nagy része elég jól beszél (most kiemelném, hogy a megállapításaim elsősorban Kuala Lumpurra vonatkoznak és, mivel még csak egy hónapja vagyok itt, érvényességük nem általános, idővel valószínűleg én is felülírom őket), de pl. a taxisok, belvárosi eladók nem annyira. Itt az angol nem csak hasznos nyelv a külvilággal való kapcsolattartáshoz, hanem egy általános közvetítő nyelv egy ilyen 'kevert' országban. Sok munkahelyen, iskolában (már óvodában is), tematikus társaságban (pl. társasjátékos közösség - hál istennek :)) angolul beszélnek.

A kínai az üzleti nyelv (az angol több annál). Egy indiai taxis négy gyereke közül kettőt kínai iskolába járat (ennyire van pénze) mivel a kínai nyelv ismerete jövedelmezőbb állást jelenthet. Ez az aspektus, mármint a gyerek jövőbeni keresete egyébként is kulcsfontosságú errefelé, de erről majd később írok részletesebben.

Hanna óvodájában 4 éves kortól tanítanak angolt, malájt és kínait a gyerekeknek. Kingának ez kicsit sok volt és kérdezte az óvónőt, hogy miért nem játszanak többet a gyerekek, hiszen ennyi idős korban az még fontosabb. Az óvónő azt mondta, hogy a szülők nagyon erőltetik, hogy sokat megtanuljanak a gyerekek.

Nagyon jó érzés, hogy a templomokba (kínaiban és hinduban jártam többet, a mecsetek nem annyira nyitottak) sokan járnak, fiatalok is. Mondom ezt hívő ateistaként.

Ehhez hozzá tartozik, hogy legalább 5x annyian játéktermekbe járnak.